tudáselmélet

Tudáselmélet (epistemológia) a filozófia azon ága, amely a tudás fogalmát, forrásait, igazolási feltételeit és korlátait vizsgálja. A hagyományos megközelítés szerint a tudás egy megalapozott hit, amely igaz is. Ennek három klasszikus összetevője van: hit, igazság és megalapozottság. E feltételek szerint valaki akkor rendelkezhet tudással, ha hisz valamiben, az igazság az adott állításhoz kapcsolódik, és ezt a hitet megalapozottan igazolták vagy igazolható.

Az irányzatok különböző módon értelmezik a megalapozottságot és a tudás forrásait. Filozófiában megkülönböztetik többek között a foundationalismot (alapozó ismereteken nyugvó szerkezet), a coherentizmust (koherencia a hitrendszerben) és a reliabilizmust (megbízhatóság a kognitív folyamatokban). Az interiorizmussal szemben gyakran megjelenik az externalizmus, amely szerint a megalapozottság kívülről is igazolható lehet.

A tudáselmélet központi problémája a szkepticizmus és a Gettier-probléma, amely megmutatja, hogy a igazolt, igaz hit nem mindig vezet tudáshoz. A források közé sorolják az érzékelést, a memóriát, a gondolkodást és a társadalmi bizonyítékokat. Az igazságelméletek közé tartozik a korespondencia, a kohézió és a pragmatizmus, mint a valóság, a hitrendszer koherenciája vagy a hasznosság alapján értelmezett igazságelmélet. Modern kutatások foglalkoznak továbbá a társadalmi tudás, a megosztott tudás és az epistemikus igazságosság kérdéseivel is. A tudáselmélet fontos szerepet játszik a tudományos módszertanban, az információs társadalom értékelésében és a mindennapi meggyőződések vizsgálatában.