translációs

A translációs folyamat a fehérjeszintézis harmadik fázisa, amelyben az mRNS üzenete alapján aminosavakból felépülő fehérje épül fel. A genetikai kód értelmezése közvetlenül a riboszómában történik, és energiaigényes folyamat, GTP felhasználásával.

Az iniciáció során a riboszóma kis alegysége az mRNS start kodonjához kötődik, a kezdő tRNS pedig hozzákötődik. Ezt követi az elongáció, amikor az aminosavak a peptidkötések révén lineárisan összekapcsolódnak a megfelelő kodonok szerint; a tRNS-ek anticodonja az mRNS kodonjaihoz igazodik. A három fontos fázis végén a termináció következik: a stop kodonok (UAA, UAG, UGA) felismerésével a peptidlánc leválik.

A transláció fő összetevői közé tartoznak a riboszómák (70S baktériumok, 80S eukarióták), az mRNS, a tRNS-ek és az aminoacil-tRNS-szintetázok; emellett iniciációs, elongációs és terminációs faktorok, amelyek GTP-energizálással működnek. A folyamat helye lehet a cytosolban vagy az endoplazmatikus retikulumban, utóbbi különösen a szekretált és membránfehérjék esetében fontos.

A transláció szabályozása összetett: a sejtek különböző kondíciók között módosítják a riboszómákhoz való hozzárendelést és az mRNS hozzáférhetőségét, szerepe van microRNS-eknek és egyéb szabályozó mechanizmusoknak. A hibák translációs szinten is károsak lehetnek, de a sejt minőségellenőrző rendszerei gyakran megakadályozzák a hibás fehérjék felépülését.