toxikációk

Toxikációk a mérgezés állapotainak összességét jelentik, amelyeket káros vagy mérgező anyagok expozíciója idéz elő. Ezek lehetnek akut toxikációk, amelyeket hirtelen és gyakran magas dózisú expozíció okoz, vagy krónikus toxikációk, amelyek hosszú távú, alacsony dózisú érintkezésből származnak. A kiváltó anyagok széles skálája lefedi a természeti eredetű mérgeket, gyógyszer- és ipari vegyi anyagokat, környezeti toxinokat, illetve gyakori mérgezéseket a mindennapi gyógyászati vagy munkahelyi környezetben.

Expozíció a lenyelés, belégzés, bőrrel vagy nyálkahártyával való érintkezés útján történhet, vagy ritkán parenterálisan. A toxikációk kockázata függ a dózistól, a kitettség időtartamától, az anyag mélyebb hatásmechanizmusától és a páciens fogékonyságától.

A toxikózisok kifejtődése a toxikokinetikán (felszívódás, eloszlás, metabolizmus, kiválasztás) és a toxikodinamikán (a molekuláris hatás és a célszervek) alapul. Gyakori célszervek a máj, a vese, az idegrendszer, a légzőrendszer és a keringés.

A klinikai kép rendkívül változatos, az általános tünetektől (émelygés, hányás, gyengeség) a súlyos állapotig (kóma, görcsök, irreverzibilis szervi károsodás). A diagnózis történeti adatokkal, fizikális vizsgálattal és laboratóriumi vizsgálatokkal, köztük toxikológiai tesztekkel történik.

A kezelés célja a stabil állapot biztosítása, a mérgező anyag eliminálásának elősegítése és az adott toxikumra megfelelő antidótum használata. Ezen felül támogató kezelésre van szükség, és bizonyos mérgezéseknél speciális antitotum vagy méregtelenítő beavatkozás alkalmazható. Megelőzés: biztonságos tárolás, címkézés, környezeti és közegészségügyi szabályozások.