tomográfiában

Tomográfiában olyan képalkotási módszerek összességét értjük, amelyek a vizsgált tárgy keresztmetszeteinek vagy térfogati eloszlásának feltérképezésére törekszenek. Az adatok általában több szögből vett vetületek, amelyek alapján számítógépes rekonstrukcióval rekonstrukciós síkokra vagy voxelokra bontott belső szerkezetek jeleníthetők meg.

A leggyakoribb tomográfiai eljárások közé tartozik a számítógépes tomográfia (CT), amely X-sugarakat használ, és a körbeforgatott detektorokkal rögzített vetületekből készít keresztmetszeti képeket; a mágneses rezonancia tomográfia (MRI), amely erős mágneses tér és rádiófrekvenciás impulzusok felhasználásával képezi a testek lágy szöveteinek részletgazdag felépítését sugárzás nélkül; valamint a nukleáris tomográfia ( PET és SPECT ), ahol radiofarmakonok eloszlását rekonstrukcióval állítják elő funkcionális vagy biológiai információk szemléltetésére. Ezen felül léteznek ultrahangos és optikai tomográfiás módszerek is, amelyeket különböző alkalmazásokhoz adaptálnak.

A rekonstrukció során alkalmazott algoritmusok közé tartozik a visszaverődés alapú, szűrt back projection és az iteratív technikák, gyakran tömörítéses vagy szabályozott priorítású megközelítések, amelyek 3D-s térfogatok létrehozását teszik lehetővé.

Alkalmazások széles köre miatt a tomográfia alapvető eszköz az orvosi diagnosztikában és terápiás tervezésben, továbbá az iparban, anyagvizsgálatban és geofizikai kutatásokban is fontos szerepet játszik. Korlátai közé tartozik a CT sugárterhelés, MR-ben a fémimplantátumok korlátozott hozzáférhetősége vagy klausztrofóbia, illetve műszer-specifikus artefaktumok és hosszú vizsgálati idő.