tomográfiai

Tomográfiai, vagy tomográfia a test vagy tárgy belső szerkezetének szeletekben történő képalkításának eljárása. A lényege, hogy a tárgy különböző síkokból vett vetületeiből számítógépes rekonstrukcióval háromdimenziós vagy több szeletes kép készül. A módszer különböző mérési adatokból indulhat ki: abszorpciós tomográfiában a sugárzás átjutási tulajdonságait mérik, míg emissziós tomográfiában a sugárzó jel adataiból készülnek a szeletek. A leggyakoribb formája a számítógépes tomográfia (CT), amely röntgensugárzást használ. MR-tomográfia mágneses rezonanciával készít szeletes felvételeket; a PET és a SPECT pedig emissziós tomográfiát kínál. A rekonstrukció során a különböző vetületekből számított adatokból egy belső leképezés jön létre; a gyakran alkalmazott módszerek közé tartozik a szűrt visszavetítés és az iteratív rekonstrukció.

Az előnyök közé tartozik a belső struktúrák részletes vizsgálata a szeletek lokális kontrasztjával; a háromdimenziós rekonstrukció segíti a pontos lokalizációt. Hátrányai között szerepel a sugárterhelés (különösen CT alatt), a gép költsége, a vizsgálat időigénye és a mozgásból adódó artefactumok. A tomográfiát széles körben alkalmazzák az orvosi diagnosztikában, például onkológiában és neurológiában, valamint iparban és anyagtudományban non-destructive vizsgálatokra.