röntgensugárzást

Röntgensugárzás, az elektromágneses sugárzás olyan tartománya, amelynek hullámhossza körülbelül 0,01–10 nanométer, energiája pedig a keV-es nagyságrendben van. Felfedezése 1895-ben Wilhelm Conrad Röntgen nevéhez fűződik, aki először rögzítette ezt a jelenséget, és a felfedezés nyomán adta a sugárzásnak a nevét.

A röntgensugárzást tipikusan röntgencsőben állított elektronok energiája révén állítják elő; a fő képződésmód a Bremsstrahlung, amikor a gyorsított elektron energiája radiációként távozik, és a célanyagban keletkező jellegzetes vonalak a karakterisztikus sugárzáshoz tartoznak. A röntgensugárzás kölcsönhatásba lép az anyaggal: fotóelektros hatás, Compton-szórás, és nagy energia szintjén páros képződés is előfordulhat. Ezek a kölcsönhatások adják meg, mennyire áthatoló a sugárzás és hogyan ad energiát az anyagnak, ami lehetővé teszi belső struktúrák képalkotását vagy anyagvizsgálatokat.

Felhasználása széles körű: orvosi diagnosztika röntgenfelvételek és fluoroszkópia, számítógépes tomográfia (CT), ipari nem rontható vizsgálatok (NDT), kutatások és bizonyos biztonsági alkalmazások. A röntgensugárzás fontos eszköz a képalkotásban és az anyagkutatásban, de mivel ionizáló sugárzás, megfelelő védelem és minimalizálás elvégzése szükséges.

Biztonság: a dóziskockázat miatt alkalmazásakor kiemelten fontos az árnyékolás, a célszerű használat és az ALARA elv betartása. A dózist Grayban vagy Sievertben adják meg; a gyakorlatban igyekeznek a szükséges legkisebb sugárzásra korlátozni.