testtartási

Testtartás vagy testtartási állapot a test különböző részeinek egymáshoz viszonyított helyzetét írja le, különösen álló és ülő helyzetben. A kifejezés a test és a tartás szavakból származik, és a fej, nyak, gerinc, medence valamint a végtagok optimális egymáshoz viszonyítását jelenti. A testtartás statikus helyzetekben és dinamikus mozgások során egyaránt értelmezhető, és a gerinc természetes görbületeit, az izomzat tónusát és az egyensúlyt veszi figyelembe.

Jó testtartás feltételei közé tartozik, hogy a fej függőleges középvonalban legyen a vállak felett, a gerincoszlop és a medence neutrális állásban legyen, a vállak lazák, és a végtagok kisebb eltérésekkel sem legyenek túlságosan elrugaszkodva. A testtartás megítélésekor fontos a nyaki, háti és ágyéki görbületek aránya, a medence helyzete és a testtömeg eloszlása.

Az eltérések közé tartozhatnak a túlzott görbületek vagy lapos gerincprofilok, a fej előrehúzódása, vállak előreesése, illetve a medence elmozdulása. Ezek gyakran összefüggnek fájdalommal vagy mozgástartalék csökkenésével, és hosszú távon hozzájárulhatnak mozgásszervi panaszokhoz, például hát-, nyak- vagy vállfájdalmakhoz.

Értékelése általában vizuális megfigyelésből áll, adott esetben plumb-line, inclinometer vagy fotóelemzés segíthet. Gyakori területek a testtartás-értékelésben a spinalis görbületek, a medenceállás és a vállöv szimmetriája.

Kezelése és megelőzése középpontjában a testtartás javítása és fenntartása áll: ergonómiai beállítások a munkahelyen, rendszeres mozgás és szünetek, erősítő és nyújtó edzések a törzsizomzatnak, valamint testtartási tudatosság fejlesztése. Gyógytorna, fizikoterápia és egyéni utasítások segíthetnek a helyes minták rögzítésében és a panaszok megelőzésében.