talajszerkezetet

A talajszerkezet a talaj szemcséinek aggregátumokból kialakuló rendje. Az aggregátumokat kötik össze szerves anyagok, mikroorganizmusok és növényi gyökerek, így a talaj háromdimenziós hálózata jön létre. A szerkezet meghatározza a pórusok méret- és kapcsolatrendszerét, emiatt befolyásolja a víz- és levegőáramlást, a gyökerek fejlődését és a talaj biogeokémiai folyamatainak hatékonyságát.

Leggyakoribb szerkezeti formák közé tartozik a granularis (szemcsés, gömbölyded aggregátumokból álló), a blokkszerű (nagyobb, téglalap vagy hasáb alakú aggregátumok), a prizmás (oszlopos) és a lemezes (lapos) szerkezet. Az ideális szerkezet lazább talajokban jobb belső vízáteresztést és levegőáramlást, míg tömör, töredezett szerkezetű talajok esetén gyökérzet és vízfelvétel korlátozottabb lehet.

Jelentősége: egészséges talajban a jó szerkezet növeli a vízbehatolást, javítja a vízgazdálkodást és a gyökérfejlődést, csökkenti a talajeróziót és a tápanyag-veszteséget. A talajszerkezetet gyakran a szerkezeti állapot értékelésével mérik, például nedves állapotban való tapintással vagy különböző értékelési módszerek révén.

Folyamatosan fejleszthető: szervesanyag-hozzáadás, fedőnövények, növényi maradékok visszatemetése, mérsékelt talajművelés, tömörítés elkerülése és mélyebb gyökérzetet támogató talajművelés. Az elvárt cél a stabil, jól aggregált szerkezet, amely ellenáll a mechanikai megterhelésnek és kedvez a gyökérzetnek.