talajnedvességhálózatok

Talajnedvesség (talaj víztartalma) a talaj üregeiben található víz mennyisége, amelyet a növények és a talaj mikroorganizmusok felhasználhatnak. A nedvesség vízpotenciál- és kinematikai szempontból is csoportosítható: gravitációs víz gyorsan távozik csapadék vagy öntözés után, kapilláris víz hosszabb ideig tartóan maradhat a talajszemcsék között, míg higroszkópos víz erősen kötött és nehezen hozzáférhető. A növények számára legfontosabb a használható víz, amely a mezői kapacitás és hervadási pont között található. Az elérhető víz mennyisége a talajtípus és a mélység függvényében változik, és gyakran az AW C (available water capacity) mutatóval jellemzik.

Az alakulás és mérése különböző módszerekkel történik. Gravimetrikus módszerrel a mintát szárítva határozzák meg a nedvesség százalékát; modern gyakorlatban pedig kapacitív vagy idő-domain reflectometriás (TDR) szenzorokat használnak a dinamikus nedvesség nyomon követésére. A talajnedvesség dinamikáját befolyásolja az időjárás (csapadék, párolgás), a talaj textúrája és szerkezete, a növények gyökérzettel ellátottsága, valamint a vízelvezetés.

Miért fontos? A talajnedvesség alapvető tényező a növények víz- és tápanyag-ellátásában, befolyásolja a biológiai aktivitást, a talajerózió kockázatát és a mikrobiális folyamatokat. Az öntözés tervezése és a talajvíz-gazdálkodás során a nedvesség állapotának ismerete segíti a vízhasználat hatékonyságát és a hozamok stabilizálását. A folyamatok mélység- és időbeli változását gyakran AW C-számításokkal vagy talajnedvesség-monitoringgal modellezik és kezelik.