törvénycikkek

A törvénycikkek a magyar jogrendszerben a törvényeknek azokat a részeit jelentik, amelyek önálló rendelkezéseket tartalmaznak. Tágabb értelemben a törvények egészét is jelölhetik, különösen a történelmi jogban. A törvénycikkek felépítése általában logikai egységekből áll, melyek lehetnek címezettek vagy számozottak, és a törvény teljes tartalmát tagolják. Minden törvénycikk egy-egy konkrét jogi szabályt fogalmaz meg, amely az állampolgárokra, szervekre vagy más jogalanyokra vonatkozhat.

A törvénycikkek megalkotása a törvényhozó hatalom, az Országgyűlés feladata. Egy törvény elfogadásakor az Országgyűlés minden egyes törvénycikket külön-külön is megszavazhat, bár a gyakorlatban általában a teljes törvénytervezetet egyben fogadják el. A törvénycikkek értelmezése és alkalmazása során azok szövege a mérvadó, de szükség esetén a kapcsolódó jogszabályok és a bírósági gyakorlat is segítséget nyújthat. A jogalkotás során törekedni kell a törvénycikkek egyértelműségére és kiszámíthatóságára, hogy azok ne adhassanak okot félreértésekre vagy jogvitákra.