sárgaságban

A sárgaság (sárgás elszíneződés) a bőr, a kötőhártya és a nyálkahártyák sárgulása, amely a vérben felhalmozódó bilirubin hatására alakul ki. A bilirubin a hem bomlásakor keletkezik; a májban konjugálódik (vízben oldhatóvá válik), majd az epébe kerül, és onnan ürül a belekkel. A sárgaság lehet átmeneti vagy tartós, és kiváltó okaitól függően különböző betegségekre utalhat.

Három fő mechanizmus ismert: prehepatic (a hemolízis fokozódása miatt nő az indirekt, vagy nem konjugált bilirubin), hepatic (májsejt-károsodás vagy konjugálási zavar miatt kevesebb konjugált bilirubin képződik), és posthepatic vagy obstruktív (epeutak elzáródása miatt a konjugált bilirubin nem jut a bele). A sárgaság típusa segít a kivizsgálásban, de gyakran a tünetek és laboreredmények együtt értelmezése szükséges.

Jellegzetes tünetek a sárga elszíneződés, sötét vizelet és világos széklet; viszketés, fáradtság is előfordulhat. A kivizsgálás során mérik a teljes és direkt bilirubint, a májenzimeket (ALT, AST, ALP, GGT), és képalkotó vizsgálatokat végeznek az epeutak átjárhatóságának felderítésére (ULR, ultrahang; szükség esetén CT vagy MRCP). Ritkán májbiopsziára is sor kerül.

Keze lése az alapbetegség meghatározására és megszüntetésére irányul. Prehepatic esetben a hemolízis kiváltó okát kezelik; posthepatic esetben az epeúti elzáródást oldják meg; hepatic ok esetén a májbetegséget kezelik. Újszülötteknél fiziológiás sárgaság gyakori és általában magától megszűnik; súlyos esetekben fényterápia lehet szükséges. Az előrejelzés az okoktól függ. Ha hirtelen vagy súlyos sárgaság jelentkezik, társulhat láz, hasi fájdalom, erős viszketés vagy sötét vizelet, kérjenek orvosi kivizsgálást.