szövegértésében

Szövegértésben, vagy röviden szövegértésben a jelenség a központi kognitív képességek összessége, amely lehetővé teszi, hogy egy írott szöveg tartalmát érthetővé tegyük: a szemantikai jelentést értelmezzük, a részleteket összekapcsoljuk, a kontextus alapján következtetünk, és a saját tudásunkkal összevetjük az információt. A kifejezés „szövegértésében” a szövegértés birtoklására vagy annak valamely aspektusára utalhat egy konkrét személy vagy kontextus pars pro toto kifejezéseként.

A szövegértés több szintű folyamatból áll. A szó szintű dekódolás és a lexikai- szemantikai hozzáférés után a mondatok közti szerkezeti kapcsolatok értése, a diskurzusszintű összefüggések felépítése, továbbá a következtetések és implicit jelentések megértése. A metakogníció és a monitorozás révén a megértés felügyelete is részét képezi. A szövegértés sikerét befolyásolják a nyelvi készségek, a szókincs, a világismeret, a beszédkészség, a kognitív erőforrások (például working memory) és a motiváció.

A mérés és fejlesztés széles körű módszereket ölel fel. Tesztek gyakran vizsgálják a fő ötlet megfogását, a részletek felidézését, a következtetést és a szerző szándékának értését. Gyakorlati megközelítések közé tartozik az explicit stratégia- és szókincsoktatás, a irányított olvasás, a kérdésfeltevés és a tömörítés gyakorlása.

Magyar kontextusban a szövegértés fejlesztése kiemelt része a írás-olvasás oktatásának, a tantárgyi integráció és a digitális szövegek értelmezése is hangsúlyt kap. A diszlexia-szerű nehézségek és más nyelvi sajátosságok adaptált és differenciált tanulási megközelítéseket igényelnek.