szóosztályozással

A szóosztályozás, angolul part-of-speech tagging (POS tagging), az a nyelvészeti és természetes nyelvfeldolgozási feladat, amelynek során egy szöveg minden szavához egy nyelvtani kategóriát vagy szófajt rendelnek hozzá. A leggyakoribb kategóriák közé tartoznak a főnév, ige, melléknév, határozószó, névmás és számnév; ritkábban előfordulhatnak a kötőszó, előljáró, részecske és más specifikus címkék is. A POS-tagek célja a mondat szerkezetének jobb megértése, a morfológiai elemzés és a későbbi feldolgozás megkönnyítése, például szintaktikai vagy szemantikai feladatokhoz.

A magyar nyelv sajátossága, hogy erősen toldalékolt és rugalmas a szószerkezet, ezért a kontextus gyakran döntő a helyes szófaji besorolásban. A szóosztályozás során gyakran figyelembe veszik a morfológiai jegyeket is, például a nemet, számot, esetet és az igeragozást. Sok modern rendszer a Universal Dependencies (UD) címkézési sémáját használja, amely egységes és könnyen összehasonlítható kategóriákat kínál (például NOUN, VERB, ADJ, ADV, PRON, DET, NUM, ADP).

Módszertan: POS-tageket végezhetnek kézzel kézből írt szabályalapú rendszerek, statisztikai módszerek (például HMM vagy CRF) és neurális modellek, különösen transzformer alapú architektúrák. A modellek tanításához gyakran használnak annotált korpuszokat, például a Magyar UD projekthez tartozó adathalmazokat. A kontextuális tanulás segíti a többértelmű szavak helyes besorolását.

Alkalmazások és kihívások: a POS-tagelés alapja a szintaktikai elemzésnek, gépi fordításnak, keresésnek és szemantikai feladatoknak. A kihívások közé tartozik a magyar morfológia gazdagsága, a szónoklatok közötti átfedések és a domain-specifikus szövegekhez való általánosítás. A teljesítményt általában pontosság és F1-érték alapján értékelik, és fontos az annotátorok közti egyeztetés.