szóhasználatra

A szóhasználatra az ellentmondásmentes és hatékony kommunikáció területét értjük, vagyis a beszédben és írásban alkalmazott szavak megválasztását és elrendezését. A szóhasználat magába foglalja a lexikon kiválasztását, a szókapcsolatokat (collokációkat), a regisztert (formális–informális szint), a konnotációkat és a pragmatikai hatást. A kifejezésben a szóhasználatra a szóhasználat dativus formájaként utaló kifejezésekben gyakran előfordul, például a szóhasználatra vonatkozó szabályok.

A szóhasználat két fő megközelítésben érthető meg: descriptív (leíró), amely a tényleges használatot vizsgálja, és normatív vagy preskriptív (elvek szerint címkéző), amely elvárásokat és helyes gyakorlati útmutatásokat fogalmaz meg. Egy adott szöveg vagy beszéd esetében a szóhasználat függ a közönségtől, a céltól, a műfajtól, a médiumtól, és a kulturális kontextustól. Emellett regionális különbségek és az aktuális nyelvi trendek is befolyásolják.

Gyakorlati szempontból a jó szóhasználat célja a világos, pontos és megfelelő hangvételű kommunikáció. Fontos a megfelelő regiszter megválasztása, a félreértések elkerülése érdekében kerülni a nem oda illő vagy tolakodó kifejezéseket, figyelni a kollokációkra, a szóismétlések minimalizálására, és a konnotációk érzékeny kezelésére. Hasznos eszközök a szótárak, korpuszok és stilisztikai útmutatók, illetve a különböző szövegtípusok olvasása a gyakorlati szóhasználat fejlesztéséhez.

További témák: nyelvhelyesség, stilisztika, lexikon és korpuszelemzés.