szélviszonyokat

Szélviszonyok alatt a levegő mozgásának helyi állapotát értjük egy adott helyen és időben. A főbb jellemzők közé tartozik a szélsebesség, a szélirány, a széllökések erőssége és gyakorisága, valamint a turbulencia jelenléte. Ezek az összetevők hatással vannak a légáramlatok dinamikájára, a zajkibocsátásra, valamint a szerkezetek terhelhetőségére is.

A szélsebességet általában méter per másodpercben (m/s) vagy kilométer per órában (km/h) adják meg; gyakran használnak csomókat (knots) különösen a hajózásban. A széllökések erősségét a széllöketések időbeli alakulása, a turbulenciát pedig statisztikai jellemzőkkel írják le. Méréséhez általában anemométert és szélirány-érzékelőt használnak. Adatforrások közé tartoznak a helyi meteorológiai állomások, repülőterek, tengeri megfigyelő állomások, valamint a numerikus előrejelző modellek.

A szélviszonyokat erősen befolyásolja a domborzat, a növényzet, a városi környezet és a magasság. Helytől és magasságtól függően a széllökések gyakorisága, a szélprofil és a turbulencia mérhetősége jelentősen eltérhet. Naponta és évszakonként is változnak, például frontok átvonulása és hőáramlások hatására.

Jelentőségük széleskörű: a légi közlekedésben és a hajózásban a biztonságos üzemeltetés elengedhetetlen feltétel; a megújuló energia területén a szélenergia termelése a szélviszonyoktól függ. Sport- és tervezési területeken szintén figyelembe veszik a szélviszonyokat a teljesítmény és a környezeti hatások szempontjából. Meteorológiai előrejelzések és valós idejű megfigyelések segítik a döntéshozatalt és a kockázatkezelést.