szájvíz

A szájvíz vagy szájöblítő egy olyan folyadék, amelyet a szájüreg tisztításának és frissességének növelésére használnak. Célja a szájban élő baktériumok számának csökkentése, a lehelet frissítése, és bizonyos formulákban a plakk képződésének mérséklése vagy a fogszuvasodás megelőzése. Használata általában a fogmosás után történik: 20–30 ml oldatot 30–60 másodpercig öblögetnek, majd kiköpik. Nem helyettesíti a mechanikus tisztítást, csak kiegészíti azt.

Két fő típus létezik: kozmetikai és terápiás. Kozmetikai készítmények elsősorban a lehelet javítására szolgálnak; terápiás változatokkal a plakk-, ínygyulladás- vagy a fogszuvasodás megelőzése érhető el. Az összetevők között gyakoriak az illóanyagok (mentol, thymol, eukaliptol), antiszeptikus hatóanyagok (például chlorhexidin, cetilpiridinium-klorid) és fluorid. Elérhetők alkoholos és alkoholmentes formulák.

Biztonság és korlátozások: szájvízt nem szabad lenyelni; gyermekeknél a címkébe tett ajánlás szerint kell használni. Hosszú távú, vissza nem térő mellékhatások előfordulhatnak, például a fogzománcra vagy az ízérzékelésre gyakorolt hatás miatt. Alkoholos készítmények irritálhatják a szájnyálkahártyát; az alkoholtartalmú változatok nem javasoltak terhes vagy szoptató nőknek, és bizonyos esetekben nem ajánlottak.

hatékonyság és alkalmazás: fluoridos szájvizek a fogszuvasodás megelőzésében bizonyos mértékben hasznosak, míg antiszeptikus összetevők rövid távú plakkcsökkentést érhetnek el. A legjobb eredmény a rendszeres fogápolási szokásokkal érhető el.

Történelem: az első kereskedelmi szájvizek a 19. század végén jelentek meg; azóta a formulák és célok változatosabbá váltak.