szájlégzést

Szájlégzés olyan légzési mintázat, amelyben a levegő elsősorban a szájüregen át jut az alsó légutakba, nem pedig az orron keresztül. Ez lehet egyidejű jelenség ébrenlétkor vagy alvás közben (éjszakai szájlégzés). Gyerekeknél különösen gyakori, de felnőttekre is jellemző lehet, különösen, ha az orrjáratok allergiás vagy fiziológiás okból obuakulnak.

Okok közé sorolhatók a nyílási útvonalak szűkületei és az orrüreg funkcionális problémái, például allergiás rhinitis, sinusitis, orrpolipok, septum eltérés vagy adenoid- és mandulagyulladás megnagyobbodása. Helyi szokások vagy krónikus orrdugulás is előidézheti a szájlégzést. Időnként a zárkózott orrjáratokkal járó állapotokhoz gyermekkori ortodóniai vagy arckontúr-fejlődési tényezők is kapcsolódhatnak.

Következmények közé tartozhat a szájszárazságból adódó rosszabb fogápolási állapot, halitózis, torok- és hangszál irritációja, illetve köhögés. Éjszaka előforduló rendszeres szájlégzés horkoláshoz és ritkán obstruktív alvási apnoéhoz vezethet, különösen, ha az orrdugulás hosszú ideig fennáll. Gyermekeknél a krónikus szájlégzés befolyásolhatja az arckoponya és fogsor fejlődését, ami hosszú távú fogazati és esztétikai problémákhoz vezethet.

Diagnosis és kezelés alapelvei közé tartozik az orrnyílások áttekintése, az orrjáratok átjárhatóságának értékelése, valamint az alap okok célzott kezelése. Lehet szó orr- és allergiakezelésről (pl. orrsprayk, orrüregi irrigáció), sebészeti beavatkozásról adenoid vagy mandula esetén, illetve orofaciális myofunkcionális terápiáról a mélyebb orrlégzés megtanítására. Szájlégzés korrigálását gyakran kiegészíti az orr-légzésre való szoktatás és a megfelelő szájápolás.