szubdukció

A szubdukció a litoszféra konvergens határain zajló geológiai folyamat, amelyben egy lemez alábukik a másik alá a földkéreg és a felszín alatti köpeny közé. Gyakori helyei az óceáni lemezek és a kontinentális lemezek határai, ahol tengerparti övezetben mély árkok alakulnak ki. A szubdukciós zóna általában a tengerárkon belül húzódik végig, de kontinensek vonalában is előfordulhat.

Mechanizmus és jelenségek. A szubdukció során a süllyedő lemez hideg és sűrűségében is magasabb, mint a környezete, ezért a mélybe indul. A lemez lefeléhaladása a Wadati–Benioff-zónában nyomon követhető, ahol földrengések futnak végig a mélységben. A lemez párologtatott víz- és illóanyag-tartalma fluidszabadulást okoz a felül lévő köpenyben, ez pedig részben olvasztást és vulkanizmust eredményez: vulkanikus ív vagy szigetcímer ív alakul ki. A felső részben forearc-övezet és akkréciós vágás, továbbá előfordulhat back-arc medencék képződése a subduction rollback hatására.

Kőzettani és környezeti következmények. A nyomás és hőmérséklet változásai révén a subduction zónában magas nyomáson és alacsony–közepes hőmérsékleten metamorfiták formálódnak ( blueschisz, később eklógit). A vízgőz beáramlása miatt vulkanikus ívek fejődnek ki: óceáni- és kontinentális ívek is létrejöhetnek. Forearc-öv és accretív lemezek, illetve idővel back-arc basinek alakulhatnak ki.

Példák és veszélyek. Jelentős szubdukciós zónák közé tartozik a Mariana-árok, a Perui–Chilii-árok, a Japán és az Aleutiai-térség, illetve a Cascadia-zóna. A folyamat gyakran földrengésekkel és szökőárakkal jár, ezért a szubdukció fontos tektonikai és szeizmikus kockázatokat hordozó jelenség.