szoftverarchitektúra

A szoftverarchitektúra a szoftverrendszer magas szintű szerkezete, amely leírja a fő komponenseket, azok kapcsolatait és a rendszer futás közbeni viselkedésének alapelveit. Célja a komplexitás visszafogása, a változásképesség és a minőségatribútumok támogatása, hogy a rendszer hosszú távon értelmesen fejleszthető legyen.

A döntések gyakran a moduláris felépítés, a kommunikációs minták és a technológiai választások köré csoportosulnak. A szoftverarchitektúra több nézetben gondolkodtató megközelítés: logikai, fizikai, fejlesztési és üzemeltetési nézetek segítik a célcsoportokkal való kommunikációt. Gyakori architektúrális minták közé tartozik a rétegarchitektúra, a moduláris vagy mikroservice-alapú felépítés, a kliens-szerver és az eseményvezérelt architektúra.

A komponensek közötti interfészek, a külső és belső kapcsolatok egyértelmű definiálása alapvető a rendszertanosság és a karbantarthatóság szempontjából. A döntések során figyelembe veszik a teljesítményt, megbízhatóságot, biztonságot, skálázhatóságot, karbantarthatóságot és a fejlesztési költségeket.

A szoftverarchitektúra gyakran dokumentációval vagy modellekkel támasztja alá a döntéseket, és olyan kereteket vagy módszertanokat alkalmaz, mint a C4-modell vagy az ARC42, hogy érthetően és érintettek között közvetíthetően rögzítse a rendszer szerkezetét.

Összességében a szoftverarchitektúra meghatározza a rendszer szerkezetét, a futásidejű viselkedés alapelveit és hozzájárul a hosszú távú fenntarthatósághoz és tanulhatósághoz.