szinkópákat

Szinkópák a rövid ideig tartó tudatzavarok, melyek során a beteg átmenetileg elveszíti a tudatát. A roham gyakran gyorsan felépül, általában perceken belül visszatér a normál éber állapot. A háttérben a globális agyi véráramlás átmeneti csökkenése áll. Gyakran előfordulnak prodromális tünetek, például szédülés, gyengeség, verejtékezés vagy sápadtság, amelyeket a beteg gyakran figyelmeztető jelként észlel.

Fő típusai közé tartozik a reflex (vasovagális) szinkópa, amelyet gyakran kiváltanak érzelmi stressz, fájdalom vagy hirtelen állásból felkelés; az ortosztatikus szinkópa, amely testhelyzet-változtatásakor jelentkezik; és a kardiális szinkópa, amely szívműködési zavarokból adódik, például ritmuszavarok vagy strukturális szívbetegségek következtében.

Diagnózis: alapos anamnézis és fizikális vizsgálat a kiindulópont. Kiegészítő vizsgálatok közé tartozik az elektrokardiogram (EKG), hosszabb vagy rövidebb ideig tartó Holter-monitorozás, illetve echokardiográfia. Szükség esetén további vizsgálatokra kerülhet sor a ritmuszavarok felderítésére, és vasovagális típus gyanúja esetén tilt-teszt végezhető.

Kezelés és megelőzés: a kiváltó okok azonosítása és kezelése alapvető. Vasovagális és ortosztatikus szinkópák esetén gyakran elegendőek az életmódbeli változtatások: megfelelő hidratáció, sóbevitel növelése, lassú felállás és prodromális tünetek esetén alkalmazott ellenállási manőverek (például lábak összekulcsolása vagy karok megfeszítése). Súlyos vagy refrakter kardiális/ortosztatikus szinkópák esetén gyógyszeres kezelés vagy ritkán pacemaker gondolata merül fel. A prognózis általában jó, de a rohamok megismétlődése és a sérülésveszély miatt a megfelelő kivizsgálás és kezelés szükséges.