sziluett

A sziluett a tárgy vagy személy külső kontúrját, profilját jelenti, amelyet gyakran egyszínű árnyékos formában ábrázolnak. A sziluett lényege a forma megőrzése a belső részletek nélkül, általában kontrasztos háttérrel, amelyen a sötét kontúr egyértelműen kirajzolódik.

Etymológia és történet. A szó a francia silhouette-ból származik; az elnevezés az 18. században elterjedt silhouette portrékhoz köthető, nevét pedig Étienne de Silhouette francia pénzügyminiszterhez kapcsolják, aki költségcsökkentést hirdetett a portréknál. Ennek nyomán terjedt el az egyszerű, gyors kontúrportré fogalma.

Alkalmazási területek. A sziluettet széles körben használják a vizuális művészetekben és a fényképészetben, a grafikai tervezésben, reklámban és ikonográfiában. Jellemzője a drámai, letisztult megjelenés, amely erős vizuális olvashatóságot ad. A divatban a ruházat sziluettje az alapvető forma: a vonalak és kontúrok meghatározzák a stílust és az összhatást.

Technika és megjelenés. Általában egy kontúr, amelyet fekete vagy sötét színnel töltöttek ki; a részletek gyakran hiányoznak. Gyakori módszer a negatív tér kiaknázása: a jelölt tárgy és a környezete közötti kontraszt hozza létre a képet.

Értelmezés. A sziluett egyszerűsége ellenére gazdag vizuális kommunikációs eszköz, amely a forma és a felismerhetőség jegyében működik, s változatos kontextusokban alkalmazható a művészetben, a tervezésben és a vizuális kultúrában.