sávszélességteljesítmény

A sávszélességteljesítmény a kommunikációs rendszerek azon képességét jelenti, hogy a rendelkezésre álló sávszélességet mennyire hatékonyan és megbízhatóan képesek átvinni adatok formájában. A kifejezés a sávszélesség (bandwidth) és a teljesítmény (performance) fogalmainak összefüggését írja le, és gyakran a tényleges átviteli sebesség és a rendszer hatékonyságának mérésére szolgál.

A névleges sávszélesség vagy kapacitás például egy technikai előírásban megadott érték (például 100 megabit per másodperc). A sávszélességteljesítmény azonban nem mindig éri el ezt a szintet, mert a valóságos átvitelt befolyásolja a hálózat állapota, a protokollok, a hibajavítás és a kezdeti késleltetések, a torlódás és a CSOMAGVESZTÉS is.

Fő tényezők között szerepel a fizikai közeg minősége (vezetékes, wireless, műholdas), az alkalmazott protokollok hatékonysága (például TCP és UDP viselkedése), a késleltetés és a jitter, a csomagvesztés mértéke, a torlódáskezelés és a buffer-bloat, valamint a jelerősség és zaj. Ezen tényezők együttesen határozzák meg, hogy az adott helyzetben milyen átvihető adatmennyiség érhető el a sávszélességből.

Mérésére különböző módszerek léteznek, például throughput-tesztelések iperf vagy sebességmérő alkalmazások segítségével. Az eredményet gyakran Mbps vagy Gbps-ben adják meg, és érdemes megkülönböztetni a csúcs (peak) és a fenntartott (sustained) sávszélességteljesítményt. A sávszélességteljesítmény optimalizálása QoS beállításokkal, sávkiosztással, MTU-tuninggal, és a hálózati protokollok hatékonyságának javításával érhető el.