részegségnél

A részegség olyan állapot, amelyet alkoholtartalmú italok fogyasztása vált ki. Ebben a tudatállapotban a központi idegrendszer működése átmenetileg módosul, ami a koordináció csökkenéséhez, a beszéd eltorzulásához és a döntéshozatali képességek gyengüléséhez vezet. A hatás mértéke nagyban függ a bevitt mennyiségtől, a testtömegtől, a nemtől, az életkortól, a tápláltsági állapottól, az étkezéstől és az alkalmazott gyógyszerektől vagy egyéb szerektől. A véralkoholszint (BAC) növekedésével a tünetek általában súlyosbodnak.

Fiziológiailag az etanol fokozza a GABA‑A receptorok hatását és gátolja az NMDA receptorokat, ami nyugtató hatást és csökkentett éberséget eredményez. A BAC alakulása a tünetek súlyosságával korrelál: enyhe fokban általános jókedv, könnyelmű beszéd és csökkent koordináció jelenik meg; mérsékelt alkoholfogyasztásnál beszédzavar, torzult mozgások és figyelemzavar figyelhető meg; nagyobb mennyiség esetén zavartság, álmosság, hányinger és eszméletvesztés is előfordulhat.

Kockázatok és szövődmények közé tartozik a balesetek, esések, aspirációs veszély, légzés- és keringészavarok, valamint vércukorszint-ingadozás. Terhesek esetében a magzati alkoholszindróma kockázata nő. Kezelésének alapja a biztonságos környezet biztosítása, a folyadékpótlás és a tüneti ellátás. Súlyos vagy eszméletlen állapotnál orvosi segítség szükséges: légutak biztosítása, légzés és keringés monitorozása, szükség esetén oxigén vagy gyógyszeres támogatás, hypoglykaemia esetén glükóz adása.

Megelőzés és társadalmi vonatkozások: a mérsékelt alkoholfogyasztás és az ivás után való vezetéstől való tartózkodás alapvető megelőzési eszközök. Sok jogrendszerben a vezetés alkoholfogyasztáshoz kötött állapotát szigorúan büntetik, és a közlekedésbiztonságra figyelmeztető intézkedéseket érvényesítik.