rádiójeleket

Rádiójeleket, más néven rádióhullámokat, az elektromágneses spektrum részét képező, emberi szemmel nem látható sugárzásokat jelentenek. Ezeket a hullámokat elektromos és mágneses mezők rezgései hozzák létre, és jellemzően rezgőkörökben keletkeznek, mint például az adóantennákban. A rádióhullámok a fény sebességével terjednek a vákuumban.

A rádiójelek széles frekvenciatartományban léteznek, melyeket különböző célokra használnak. Az alacsonyabb frekvenciájú rádióhullámokat, mint például a nagyon alacsony frekvenciájú (VLF) és az alacsony frekvenciájú (LF) hullámokat, tengeralatti kommunikációra és navigációs rendszerekben alkalmazzák. A közepes frekvenciájú (MF) hullámokat, mint például a középhullámot (MW), széles körben használják az AM rádiós műsorszórásban. A magas frekvenciájú (HF) hullámok, vagyis a rövidhullám (SW), lehetővé teszik a távolsági kommunikációt a Föld görbülete és a légkör visszaverő hatása révén.

A very high frequency (VHF) és az ultra high frequency (UHF) tartományokat széles körben használják FM rádiós műsorszóráshoz, televíziós műsorszóráshoz, mobiltelefon-kommunikációhoz, GPS-hez és Wi-Fi-hez. A még magasabb frekvenciákat, mint az extrém magas frekvencia (EHF), radarrendszerekben és műholdas kommunikációban alkalmazzák.

A rádiójelek modulációval hordozhatnak információt. Az amplitúdómoduláció (AM) és a frekvenciamoduláció (FM) a leggyakoribb modulációs technikák a rádióátvitelben. A rádiójelek keletkezhetnek természetes forrásokból is, például villámlásból, de a legtöbb használt rádiójel mesterségesen, emberi technológia révén generált.