repókkal

A repó (röviden repository) a szoftverfejlesztésben használt adattár, amely a forráskód és a hozzá tartozó erőforrások teljes történetét tárolja. A repók lehetnek helyiek (lokálisan a fejlesztő gépén) vagy távoliak (szerveren hosztolva), és általában verziókövető rendszerrel működnek, például Git, Subversion vagy Mercurial. A leggyakoribb modell a Git-alapú elosztott verziókövetés, amely lehetővé teszi, hogy minden fejlesztő teljes másolatot tartalmazzon a történetről.

Felépítésükben a repó általában két fő részből áll: a munkakönyvtárból (working tree), ahol a fájlok jelenlegi állapota található, és a történet nyilvántartását szolgáló metaadatokat tartalmazó .git mappából (Git esetén). A történet commitokból áll, amelyek összefüggő gráfot képeznek; a fejlesztők ágakat (branch) és címkéket (tag) hoznak létre a különböző állapotok jelölésére. Távoli repók esetén a távoli tárolókat (remotes) konfigurálják, például origin név alatt.

Működési és munkafolyamat szempontból a tipikus lépések közé tartozik a klónozás (clone), a lekérdezés (fetch), a húzás (pull) és a feltöltés (push). A fejlesztők ágakat hoznak létre funkciók vagy hibajavítások számára, majd összeolvasztásra (merge) vagy rebasingre kerülhet sor; gyakran használnak beolvasztási kérést (pull request) vagy egyes helyeken merge requestet a kód áttekintésére és integrálására. A közreműködéshez nyílt vagy zárt repókhoz való hozzáférést adnak, és a kódminőséget gyakran CI/CD rendszerek segítik.

Előnyök közé sorolható a változások teljes történetéről való nyilvántartás, könnyű visszaállítás, párhuzamos munka és kódfelülvizsgálat. Gyakori gyakorlat a jó commit üzenetek használata, a .gitignore fájl alkalmazása és az érzékeny adatok védelme. Típusok és szolgáltatók tekintetében a centralizált repókat és a Git-alapú elosztott repókat különböztetik meg, gyakran GitHub, GitLab vagy Bitbucket szolgáltatásokkal hosztolva a nyílt vagy zárt projektek számára.