relativitáselmélethez

A relativitáselmélet, amelyet Albert Einstein fejlesztett ki, két fő elméletből áll: a speciális relativitáselméletből és az általános relativitáselméletből. A speciális relativitáselméletet 1905-ben publikálták, és az idő, a tér és a mozgás közötti kapcsolatot írja le állandó sebességgel mozgó megfigyelők számára. Alapvető posztulátuma, hogy a fizika törvényei minden tehetetlenségi (nem gyorsuló) vonatkoztatási rendszerben azonosak, és hogy a fény sebessége vákuumban állandó, függetlenül a fényforrás vagy a megfigyelő mozgásától. Ebből következik számos meglepő jelenség, mint például az idődilatáció (az idő lassabb múlása mozgó rendszerekben), a hosszúságkontrakció (a mozgó tárgyak megrövidülése a mozgás irányában) és az ekvivalencia az energia és a tömeg között, amelyet az híres E=mc² egyenlet fejez ki.

Az általános relativitáselméletet 1915-ben mutatták be, és a gravitáció jelenségét magyarázza. Ezen elmélet szerint a gravitáció nem egy erő, hanem a téridő görbülete, amelyet a tömeg és az energia okoz. Nagy tömegű objektumok, mint például bolygók és csillagok, meggörbítik maguk körül a téridőt, és ez a görbület határozza meg, hogy más objektumok hogyan mozognak. Az általános relativitáselmélet pontos előrejelzéseket tesz olyan jelenségekre, mint a Merkúr pályájának anomáliái, a fény eltérése gravitációs mezőkben (gravitációs lencsehatás) és a fekete lyukak létezése. Mindkét elmélet forradalmasította fizikai világképünket és alapvető szerepet játszik a modern kozmológiában, az asztrofizikában és a GPS rendszerek működésében.