rakétákkal

Rakéták olyan meghajtóeszközök vagy járművek, amelyek a kiáramló tömeg tolóhatására támaszkodva mozognak. A hajtóanyag égése során keletkező gázok kilépése hívja elő a tolóerőt, ezért a rakéták a Newton harmadik törvényét szemléltetik. Gyakran zárt égéstérben égő üzemanyagokat használnak, és előre meghatározott útvonalon haladnak.

A történet a kínai tűznyilaktól indul, de a modern rakétatechnika fejlődése a 20. század elejéig nyúlik vissza. Fontos mérföldkő Konstantin Tsiolkovszkij elmélete, amely a tömeg és a tolóerő összefüggéseit írta le a rakétamozgás alapjául. A második világháború alatt a V-2-es rakéta technikai-szintet emelt, és a hidegháború folyamán a hordozórakéták és fegyverrendszerek jelentősen bővítették a technika alkalmazási körét, amely az űrkutatás fejlődéséhez is hozzájárult.

Típusai közé tartozik a szilárdüzemanyagú, a folyékony üzemanyagú és a hibrid rakéta. Irányítás tekintetében lehetnek irányított rakéták (fegyver- vagy hordozó változatok) és irányítatlan modellek; a többfokozatú konfigurációk pedig lehetővé teszik nagyobb magasságok elérését és nagyobb sebességet.

Alkalmazások és szabályozás: a rakétákat használják katonai fegyverrendszerekhez, űrkutatáshoz és különféle tudományos kísérletekhez. Hordozórakétákon műholdak feljuttatása történt, és a fejlesztést nemzetközi egyezményekkel, valamint nemzeti előírásokkal szabályozzák, például MTCR-szabályozásokkal. A területet érintik környezeti és biztonsági kockázatok is.