pénzkínálatnövekedési

A pénzkínálatnövekedési folyamat a gazdaságban a pénzkínálat időbeni növekedésének ütemét jelenti. A pénzkínálatot általában különböző aggregátumokkal mérik, például M0, M1, M2, amelyek különböző likviditási szinteket fednek le. A növekedés mértéke gyakran éves vagy negyedéves bontásban kerül közlésre, és fontos jelzőszám a monetáris politika és a gazdasági ciklus megértésében.

A pénzkínálat növekedését több tényező alakítja: a központi bank monetáris politikája (nyílt piaci műveletek, irányadó kamatláb, tartalékelvek módosítása), a bankrendszer hitelezési aktivitása, valamint a gazdasági kereslet és a tényleges termelés alakulása. A hagyományos elméletek számára a MV=PY összefüggés ad magyarázatot: ha a pénz mozgási sebessége és a reálgazdaság növekedése nem tart lépést egymással, infláció alakulhat ki. A modern közgazdasági nézetek szerint a banki hitelezés endogén módon is növelheti a pénzkínálatot, nemcsak a központi banki intézkedések révén.

A pénzkínálat növekedésének gazdasági hatásai összetettek. Rövid távon likviditási vért adhat recessziók idején és élénkítheti a gazdasági aktivitást, de túl gyors növekedés inflációhoz vagy vagyoni buborékokhoz vezethet. A döntéshozók célja általában az inflációs célok és a stabil, fenntartható növekedés elérése, ezért a monetáris politika eszközeivel igyekeznek összhangot teremteni a pénzkínálat növekedése és a gazdaság igényei között.