páratartalomdiffúzióját

Páratartalom, vagy relatív páratartalom (RH), a levegőben lévő vízgőz mennyiségének aránya a megadott hőmérsékleten elérhető legnagyobb vízgőz-koncentrációhoz viszonyítva. Az RH százalékban adható meg, és mértéke erősen függ a levegő hőmérsékletétől: melegebb levegő több vizet képes megtartani, ezért ugyanannál a gőznyomásnál alacsonyabb hőmérsékleten magasabb lehet az RH.

Mérésére hygrométert használnak; pszichrométeri eljárásokkal a telített vízgőznyomás és a tényleges gőznyomás arányából számítják ki az RH-t. Pszichrometriai diagramokkal gyakran szemléltetik a páratartalom és a hőmérséklet összefüggéseit, és ezek segítik a levegő állapotának értelmezését épületfizikai számításokban.

Fontos szerepe van a komfortérzetben, az egészségben és a beltéri levegőminőségben. Magas relatív páratartalom kondenzációt, penész- és dohosodási problémákat idézhet elő, különösen hideg felületeken. Alacsony relatív páratartalom szárazságérzetet, irritációt a szemnek és a nyálkahártyáknak, valamint statikus elektromosságot okozhat.

Irányelvek szerint a beltéri relatív páratartalom gyakran 30–60% között ajánlott, éghajlattól függően pedig körülbelül 40–50% közelében célszerű lehet. A szabályozás történhet szellőztetéssel, párásítóval vagy dehumifikációval, figyelembe véve a hőmérsékletet és az épület állapotát. Alkalmazási területei közé tartozik az épületfizika, a tárolás, a mezőgazdaság és a gyártási folyamatok, ahol a kontrollált páratartalom kritikus a minőség és a megbízhatóság szempontjából.