elektromosságot

Elektromosság alatt a töltéssel rendelkező részecskék kölcsönhatásainak és az ezekkel kapcsolatos energiaátvitel jelenségeinek összességét értjük. A jelenség alapja a elektromos töltés, amely lehet pozitív vagy negatív, és a töltések mozgása, az elektromos áram. Az elektromos és mágneses tér kölcsönhatását a Maxwell-féle elektromágneses elmélet írja le, amely a jelenségek és a fény viselkedésének alapjait adja.

Az elektromosság fő mértékegységei közé tartozik a töltés coulombban (C), az áram amperban (A), a feszültség voltban (V), az ellenállás ohmban (Ω) és a teljesítmény wattban (W). A vezetőkben az energia átadása két fő módon történik: egyenárammal (DC) és váltóárammal (AC).

Az elektromosság két fő formája a statikus elektromosság és az áramló elektromosság. A statikus jelenségek töltések felhalmozódásából és kölcsönhatásából adódnak; az áramló elektromosság a töltések rendszeres mozgását jelenti. Az AC és DC különbsége a töltések irányának időbeli változásában rejlik.

Az elektromos energia előállítása történhet generátorokkal, elemekkel vagy napelemekkel; a hosszú távú továbbítást magasfeszültségű hálózatokkal végzik. A hálózatok lehetővé teszik a világítást, fűtést, számítástechnikát és a kommunikációt.

Története a régi megfigyelésektől a kilencszáz éves ezelőtti felfedezésekig vezet, majd a 18–19. században Volta, Faraday és a Maxwell-egyenletek megalapozták az elektromos technológiát. Ma az elektromosság az energiaszolgáltatás és a modern elektronika alapja.

Biztonság szempontjából az elektromos áram veszélyt jelent; a szigetelés, földelés és biztosítékok, valamint a megfelelő használat csökkenti a kockázatokat. Az energiaforrások kiválasztása környezeti hatásokkal jár, különösen a fosszilis energiahordozók esetében.