pulzálással

Pulzálás, a mindennapi nyelvben is használt kifejezés a periodikus lüktetés jelenségére utal. A pulzálással foglalkozó vizsgálatok során egy rendszer időben ismétlődő értékváltozását írjuk le: lehet számára méret-, nyomás-, vagy fényintenzitásváltozás. A kifejezés etimológiája a latin pulsus szóból ered, amely lüktetést vagy ütést jelent.

Fizikai értelemben a pulzálás periodikus vagy közel periodikus változás, amely egy mennyiség időbeli függvényeként ismétlődik. Jellemzői közé tartozik a frekvencia (Hz-ben megadva), az amplitúdó és a hullámforma. A jelenség lehet természetes, például biológiai rendszerekben, vagy kényszerített, például technikai eszközökben, amelyek szabályozottan hoznak létre pulzálást.

Gyakorlati példák: az emberi szervezetben a pulzálás a szívveréshez kapcsolódó pulzus és a dinamikus értehény lüktetése; csillagászatban pulzáló csillagok és pulzárok jelensége ismert; technikai alkalmazásokban pedig pulzáló fényforrások, jelfolyamok és modulált rendszerek kapcsán jelenik meg. Az elemzés során a pulzálási mintázatot gyakran frekvencia-spektrum, amplitúdó- és időbeli viselkedése alapján értékelik.

Típusai közé tartozhatnak a természetes pulzálások (például biológiai vagy asztrofizikai jelenségek) és a mesterségesen előidézett pulzálások, amelyeket mérnöki vagy orvosi célból hoznak létre és kontrollálnak. A pulzálással kapcsolatos megfigyelések és mérések széleskörűen használatosak a megfigyelés, diagnózis és tervezés során.