pulzoximéterrel

A pulzoximéterrel végzett mérés egy nem invazív technika, amely az artériás oxigén-szaturációt (SpO2) és a pulzusfrekvenciát becsli. A készülék jellemzően egy ujjra vagy fülcimpára helyezett optikai szenzorból áll, amely két hullámhosszon (általában vörös és infravörös fény) világít, és a szöveten át visszavert fényt detektál.

Az elv a különböző hullámhosszú fény elnyelésének arányán alapul: az oxigénnel telített és oxigénnel nem telített hemoglobinhoz kötődött fény eltérő mértékben nyeli el a vörös és az infravörös sugárzást. A pulzáló artériás vér mennyiségének változása lehetővé teszi a készülék számára a SpO2 becslését és a pulzusjelhez kapcsolódó mérési adatokat. A berendezés gyakran a pulzusszámot is megjeleníti, ami értékes a klinikai monitorozásban.

Használata széles körű: kórházi és sürgősségi ellátásban, altatás alatt a monitorozásban, ambuláns ellátásban és otthoni önmonitorozásban is alkalmazható. Gyors, nem invazív és folyamatos adatot szolgáltat, ami segíti a beteg oxigénellátásának nyomon követését.

Korlátai közé tartozik, hogy a pontosság a körülményektől függ. Mozgás, alacsony perifériás perfúzió, körömlakk, erős fény vagy pigmentáció, és bizonyos hemoglobin-alterációk (például karboxi- vagy methemoglobin) torzíthatják az eredményt. Általánosan a SpO2 70–100%-os tartományában a pontosság gyakran ±2–3%-os tartományban van, de kedvezőtlen körülmények között nagyobb eltérések adódhatnak. Nem helyettesíti a vérgáz- vagy kohóm meghatározást, és nem ad közvetlen PaO2 értéket vagy a vér oxigénkapacitásának teljes képét.

Az eredmények értelmezése a klinikai állapot kontextusában szükséges; a szakemberek trendeket és tüneteket együttesen vizsgálják.