pszichoanalízisban

A pszichoanalízisben egy magyar nyelvű kifejezés, amely a pszichoanalízis elméletein és gyakorlatán alapuló terápiás megközelítést jelenti. A pszichoanalízist Sigmund Freud osztrák neurológus hozta létre a 19. század végén és a 20. század elején. Alapvető gondolata, hogy a tudattalan folyamatok jelentős mértékben befolyásolják az emberi viselkedést, gondolatokat és érzéseket. A pszichoanalízisben a terápia célja ezen tudattalan konfliktusok és elfojtott emlékek feltárása és feldolgozása, hogy enyhítsék a mentális szenvedést és elősegítsék a személyes növekedést.

A terápia során a páciens szabadon asszociál, vagyis mindent elmond, ami eszébe jut, a terapeuta pedig elemzi ezeket az asszociációkat, valamint az álmokat, a neurotikus tüneteket és az áttételi viselkedést. Az áttétel során a páciens a korábbi fontos személyekhez (például szülők) fűződő érzéseit és viselkedésmintáit vetíti a terapeutára. A terapeuta feladata ezeknek a mintáknak a felismerése és tudatosítása a páciens számára, ami segíti a belső konfliktusok megértését és feloldását. A terápia általában hosszú távú, és hetente többszöri ülést foglal magában. A pszichoanalízisben elméletei és módszerei hatással voltak a pszichológia, pszichiátria, irodalom és művészet számos területére. Bár az idők során számos más pszichoterápiás irányzat is kialakult, a pszichoanalízis alapvető fogalmai továbbra is relevánsak a mentális egészség megértésében.