plutániumot

A plutánium a periódusos rendszer 94. eleme, az aktinidák közé tartozó radiaktív fém. Külső megjelenése általában ezüstös-fehér, viszonylag sűrű és a levegőn könnyen oxidálódik. Természetben csak kis mennyiségben fordul elő; döntően mesterséges módon állítják elő reaktorokban.

Legfontosabb izotópai közé tartozik a Pu-239 és a Pu-238. A Pu-239 fissile anyag, hosszú felezési idejű (körülbelül 24 000–25 000 év), ezért láncreakcióra alkalmas és meghatározó az atomenergia és hadászati alkalmazások szempontjából. A Pu-238 alfa-sugárzással és jelentős hőtermeléssel jellemzett; ezért főként energiaforrásként szolgál űreszközökön (RTG). Több más izotópja is létezik, például a Pu-240 és a Pu-241, amelyek szokásos keverékekben fordulnak elő és befolyásolják a felhasználás jellemzőit.

Előállítása általában a nukleáris reaktorokban történik: az U-238 neutronbefogása révén Pu-239 keletkezik, amelyet később ki- és tisztítanak a felerősített üzemanyagból. A plutániumot különböző felhasználásokra dolgozzák fel, többek között MOX üzemanyagként, illetve ritkábban speciális célú fegyverzet vagy űrkutatási energiaforrások esetén. A tisztítás, tárolás és szállítás kiemelten szigorú biztonsági és környezeti előírások alá esik.

Története: 1940-ben a Seaborg–McMillan–Kennedy–Wahl kutatócsoport izolálta először a plutániumot. A fajta és mennyiség szempontjából is jelentős anyaggá vált a nukleáris energia- és haditechnika történetében; kezelését és felhasználását ma is szigorú nemzetközi szabályozások kísérik.