izotópai

Izotópok (izotópai) olyan azonos elembe tartozó nuklidok, amelyek ugyanannak a protont száma (Z) megegyezik, de neutronok száma (N) különbözik. Ennek megfelelően tömegük A = Z + N változik. Kémiai tulajdonságaik nagyjából megegyeznek, mert elektronfelépítésük hasonló; fizikailag viszont különböznek, például tömegük és magjuktól függő viselkedésük miatt.

Lehetnek stabil izotópok vagy radioizotópok. Stabil izotópok nem bomlanak, míg a radioaktív izotópoknak van felezési idejük és bomlási módjaik szerint viselkednek. A természetben egy elemnek gyakran több stabil izotópja is előfordul.

Jelölések példái közé tartozik a 12C, 13C és 14C; a tömeg szám A = Z + N. Például hidrogén: 1H (protium), 2H (deuterium), 3H (tritium).

Használatuk széles spektrumú: radiokarbon-datesítés esetén a 14C az archeológiában és paleoklimatológiában fontos; nyomjelzők a biológiai és orvosi kutatásokban (például 18F a PET-ben, 131I az endokrin betegségek diagnózisában és kezelésében, 177Lu a terápiában); valamint magfizikai és környezeti kutatásokban az izotópszelekció és nyomon követés.

Historikus megjegyzés: az izotóp kifejezést Frederick Soddy adta a 20. század elején a különböző magtulajdonságú ugyanazon elem izotópjai leírására.