izotópok

Izotópok olyan atommagok, amelyek ugyanazt a protonszámot (Z) osztják, de eltérő neutronok száma (N) van. Ennek eredményeként ugyanolyan kémiai elemnek tekinthetők, de tömege és magtulajdonságai különböznek. A tömegszámot A-vel jelöljük, ahol A = Z + N. A jelölés lehet egyszerűen 12C vagy 14C; vagy nuclide jelölésben 14/6C, ahol A a tömegszám, Z a rendszám.

Két fő csoportja van: stabil izotópok és radioaktív izotópok. Stabil izotópok hosszú időn át nem bomlanak, míg radioaktív izotópok bomlanak, és sugárzást bocsátanak ki, átalakulva más magokká. Természetben az elemek általában több izotóppal fordulnak elő; a stabil izotópok aránya elemről elemre változik.

Példák: szénnek a 12C, 13C és 14C izotópjai vannak (a 14C radioaktív). Hidrogén izotópjai a protium (1H), a deuterium (2H) és a trítium (3H). Oxigén természetes izotópjai a 16O, 17O és 18O. Egyes izotópok különleges alkalmazásokban fontosak: 14C radiometriai dátumozás, 99mTc pedig orvosi képalkotásban használatos.

Előállítás és felhasználás: izotópokat természetben találhatunk vagy mesterségesen állítanak elő magreaktorokban, részecskegyorsítókban vagy neutronbefogással. Tevékenységüket a tudományos kutatás, orvosi diagnosztika és terápiák, ipari nyomkövetés és környezetvédelmi vizsgálatok egyaránt használják. Biztonságos kezelésük és hulladékkal való bánásmód alapvető szempont.