patofiziológiáira

Patofiziológia az orvostudomány olyan ága, amely a betegségek hátterében meghúzódó élettani folyamatokat tanulmányozza. Szemléletének lényege, hogy a kóros állapotok mely normál fiziológiás mechanizmusok zavaraival járnak, és ezek hogyan okoznak tüneteket, funkciózavarokat és szervek működésének szignifikáns összeomlását. A patofiziológia összeköti a biológiát a klinikummal, és alapvető szerepe van a diagnózis, a prognózis és a terápia tervezésében.

A témakör által lefedett mechanizmusok sokrétűek: genetikai és epigenetikai eltérések, fertőző ágensek és gyulladások, autoimmun betegségek, anyagcsere-zavarok, toxinok, trauma és környezeti tényezők által kiváltott folyamatok. Ezek a mechanizmusok gyakran kölcsönhatásban állnak, és a sejtek, szövetek vagy szervek működésének megváltozásához, majd funkcionális kudarchoz vezetnek. A patofiziológia gyakran foglalkozik viselkedésbeli és élettani adaptációkkal, gyulladással, necrosis és apoptozissal, valamint a kompenzációs és dekompenzációs folyamatokkal.

Példákként említhetők a hipertónia patofiziológiája, amely a vascularis ellenállás növekedését és folyadék-többletet érinti; a diabetes mellitus inzulinrezisztenciát és β-sejtelégtelenséget, a myocardialis ischaemiát pedig a szívizomzat oxigénellátásának zavara okozza. A patofiziológia módszertana magában foglalja laboratóriumi vizsgálatokat, képalkotást, elektrofiziológiát, valamint állatkísérleteket és klinikai megfigyeléseket, melyek révén megtalálhatók a terápiás célpontok és a gyógyszerfejlesztés irányai.