parenchimában

Parenchima, vagy parenchyma, a növények és az állatok szerveinek funkcionális szövete. A kifejezés a sejtek közötti együttműködésre utal: a parenchimasejtek élő, általában osztódásra képes sejtek, amelyek közvetlenül részt vesznek az anyagcserében és a szerv működésében.

Növényekben a parenchimasejtek vékony primér falaúak, nagy vakuolával rendelkeznek, és éretten is élnek. Funkcióik sokrétűek: fotoszintézisre képesek (klorenchima), tárolásra szolgálnak (tápanyagok, víz), valamint gyógyításra és regenerációra képesek sérülés után. A levélben a palisade- és a spongy parenchima a fotoszintézisért és a gázcseréért felelős; a gyökereken és a szárban a cortex és a pith is parenchimasejtekből áll. Bizonyos parenchimák a növények légi közlekedésében is szerepet játszanak, például aerenchima formájában, amely léggyökérzetben légtartalékot képez. A parenchima a növények puha részeinek nagy részét képezi és regenerációra is képes.

Állatoknál a parenchyma a szervek funkcionális szövete, amely a szerv többi részét adó stroma alapján elkülönülve végzi a szerv adott feladatait. Példák: a máj parenchimája hepatocytákból áll; a tüdő parenchymája a gázcserében részt vevő alveoláris szövet; a vese parenchymája a nephron funkcionális részeit foglalja magába. A parenchyma kifejezést gyakran használják patológiában a funkcionális szövetek állapotának leírására, szemben a stromával, amely a támogatást biztosítja. Eredetileg a görög parenchyma szavakból származik, jelentése belső részt kitöltő szövet.