oxidációk

Oxidációk a kémiai reakciók olyan csoportja, amelyek során az érintett elemek oxidációs száma nő, vagyis elektronokat adnak le. A modern definíció szerint az oxidáció és a redukció redox-párként értelmezendő: egy reakcióban az egyik fél oxidálódik, a másik pedig redukálódik. Az oxidáció gyakran oxigén bevonásával vagy hidrogénleadással jár, de lényegében elektronátadásra épül.

Az oxidációs szám fogalma lehetővé teszi a reakciók követését: ha egy atom oxidációs száma nő, oxidálódik. Az oxidáló anyag vagy oxidáns olyan résztvevő, amely elektronokat vesz át, így előidézve az oxidációt. Gyakori oxidálók közé tartozik az oxigén, a hidrogén-peroxid, a permanganát, valamint biológiai rendszerekben a NAD+/NADH és a FAD/FADH2 párok.

Az oxidációknak több fő típusa van: aerob oxidációk, ahol az O2 részt vesz a reakcióban; autoxidációk, amelyek szabadgyökök láncreakciói révén zajlanak kontrollálatlanul; katalitikus oxidációk, amelyeket fémkatalizátorok gyorsítanak; elektrooxidációk, ahol elektronok elektromos áram hatására vándorolnak; és fotookoxidációk, amelyeket fény indít.

Jelentős példák közé tartozik a vas rozsdásodása, az égés és tüzelés, valamint ipari szerves oxidációk, ahol alkoholféleségek oxidációja különböző funkciós csoportokká történik. Biológiában a sejtlégzés oxidációs folyamat, amelyben a glükóz oxidációja során elektronok jutnak át az elektrontranszport-láncon, végül O2-hez és vízhez vezetve ATP keletkezik.

Historikusan az oxidációt az oxigénhez kötött reakciókkal hozták összefüggésbe, de a redox nézet kibővítette a fogalmat. Az oxidációk mindennapi életben és iparban is kulcsszerepet játszanak, és kontrollálatlan reakciók veszélyt jelenthetnek, ezért a megfelelő oxidálószerek és körülmények kezelése fontos.