olvadáskor

Az olvadáskor az olvadás fázisátmenetének időpontjára utal, vagyis arra az időszakra, amikor egy anyag szilárd állapotból folyékony halmazállapotba megy át. A kifejezést különösen akkor használják, amikor a megolvadás kezdetét vagy az egész olvadási folyamat lezajlását írják le. Például jég olvadásakor az olvadáskor a hőmérséklet 0 °C környékén jellemző.

Fizikai jellemzők: tiszta kristályos anyagok esetében a megolvadás alatt a hőmérséklet általában állandó marad, mert a felvett hő a fúziós hőre fordítódik. Ekkor a hőmérséklet nem emelkedik tovább, amíg az összes szilárd anyag meg nem olvad; a megolvadás végén a hőmérséklet ismét nőni kezd.

Szennyeződések vagy keverékek esetén az olvadás gyakran tartományban történik: az első komponens megolvadása és a második teljes megolvadása között a hőmérséklet és a halmazállapot megváltozik, így az olvadáskor hosszabb ideig több lépésben zajlik le.

Mérések és alkalmazások: az olvadás vizsgálatára szolgáló módszerek közé tartozik a differenciális szkennelési kalorimetria (DSC), amely a megolvadási tartományt és a fúziós hőt határozza meg. Gyakori területek: anyagmérnökség, élelmiszeripar, geológia és glaciológia.

Lásd még: olvadáspont, fúziós hő, fázisdiagram.