nyomásmérésekhez

Nyomásmérésekhez olyan készülékek és módszerek összessége tartozik, amelyek gázok és folyadékok nyomását mérik és megfigyelik. A nyomás lehet abszolút (a vákuumból kiinduló referencia), gauge (a környezetnyomáshoz viszonyított) vagy differenciális, amikor két pont közötti nyomáskülönbséget mérnek. Az SI egység a pascal (Pa); gyakran használnak kilopascalt (kPa), bar vagy atmoszféra (atm) mértékegységeket, attól függően, hogy milyen alkalmazásban dolgoznak.

Méréstechnikai elvek szerint a nyomás mérésére szolgáló eszközök elvetően csoportosíthatók mechanikai és elektronikus megoldásokra. Mechanikus nyomásmérők közé tartoznak a manométerek és a Bourdon-csöves eszközök, amelyek a nyomás hatására bekövetkező alakváltozást közvetítik és olvashatók. Elektronikus nyomásérzékelők piezorezisztív, kapacitív, rezonáns vagy optikai elven működhetnek; ezek a nyomást elektromos jellé alakítják, gyakran 4–20 mA vagy 0–10 V jel formájában, néha digitális kimenettel.

Differenciális nyomásmérők két pont közötti nyomáskülönbséget mérnek, amely például szűrők, szelepállapotok vagy kiegyenlítők vezérlésénél fontos. Kalibráció és megbízhatóság érdekében a mérőeszközöket rendszeresen összevetik ismert nyomástartományokkal, és betartják nemzetközi szabványok és akkreditált kalibrációs eljárások előírásait.

Alkalmazási területei szélesek: ipari folyamatvezérlés, HVAC-rendszerek, jármű- és repülőgépipar, orvosi berendezések, meteorológia és környezeti monitoring. A pontosságot befolyásolja a hőmérséklet, a rezgések, a médiával való kompatibilitás és a karbantartás hiánya. Telepítéskor fontos a megfelelő elhelyezés és szivárgásmentesség biztosítása a pontos mérés érdekében.