nyomásmérés

Nyomásmérés a fizikai mennyiség meghatározását jelenti, amelynek célja a közegre vagy rendszerre kifejtett nyomás értékének megállapítása. A nyomás lehet abszolút (a vákuumfelülettel összefüggő), gauge (a környezet légköri nyomásához viszonyított) vagy differenciál-nyomás (két pont közötti nyomáskülönbség).

Az eszközök köre széles: mechanikus nyomásmérők és elektronikus nyomásérzékelők egyaránt rendelkezésre állnak. Mechanikus típusok például bourdon cső, diaphragm vagy bellows alapú mérők, valamint hagyományos manométerek, amelyek a nyomás hatására elmozdulást mutatnak. Elektronikus megoldások közé tartoznak nyomástranszdukerek, piezoelektromos, piezorezisztív vagy kapacitív érzékelők, amelyek a nyomást elektromos jellé alakítják és gyakran 4-20 mA vagy digitális kimenettel szolgálnak.

Az mért mennyiség egységei között az SI egység a pascal (Pa). Gyakran használtak a kilopascal (kPa) és a bar is. A gauge nyomás olyan nyomásértéket ad meg, amely a környezeti légköri nyomáshoz viszonyított; az abszolút nyomás az 1 atm feletti érték, míg a differenciál nyomás két pont közötti nyomáskülönbséget jelent.

Kezelési területek közé tartozik a meteorológia, a gyógyászat (például vérnyomásmérés), az ipari folyamatirányítás, hidraulika és pneumatika, autó- és gépipar, valamint laboratóriumi kutatások. Kalibrálása és nyomon követhetősége kiemelten fontos a megfelelő pontosság és traceability érdekében, gyakran ISO/IEC 17025 vagy hasonló szabványok szerint. A pontosságot befolyásoló tényezők között szerepel a hőmérséklet, rezgés, közeg-kompatibilitás és az eszköz öregedése.