nyereségkorlátot

A nyereségkorlátot egy állami vagy közvetlen szabályozóeszköz, amely meghatározza, hogy egy vállalat egy adott időszakon belül mekkora nyereséget érhet el. Célja, hogy megakadályozza a fogyasztók árainak indokolatlan növekedését, stabil finanszírozást biztosítson közszolgáltatásoknál, és elősegítse a fenntartható működést az ilyen szolgáltatók esetében. A nyereségkorlátot gyakran szabályozói elvárások, teljesítményalapú szempontok és gazdasági mutatók alapján állapítják meg.

A gyakorlatban a megvalósítás több formája létezik. Egyrészt megengedett nyereség vagy megtérülés arányának meghatározása alapján a vállalat tartható profitot érhet el. Másrészt alkalmazhatók ár- vagy bevétel-korlátok, amelyek közvetetten korlátozzák a realizálható nyereséget. Harmadszor előírható, hogy a nyereség fölötti többlet profit részben vagy egészben visszakerüljön a fogyasztókhoz, például díjcsökkentés vagy visszafizetés formájában. A szabályozó szervek gyakran nyomon követik a teljesítményt, és szükség esetén módosíthatják a cap mértékét vagy a kapcsolódó díjszabási szabályokat.

Szektorális alkalmazása: közművek, energia, víz- és szennyvíz-szolgáltatások, közlekedés és más állami vagy félig állami szolgáltatók területén fordul elő, különösen olyan piacokon, ahol árképzés közfeladatként jelentkezik.

Előnyök közé tartozik a fogyasztóvédelem és az árszabályozás stabilitása, míg hátrányai közé sorolható a beruházási ösztönzők gyengülése és a szabályozási költségek növekedése.