nyelvspecifikus

Nyelvspecifikus kifejezés olyan jelenség vagy szabály, amely kizárólag egy adott nyelvre vagy nyelvváltozatokra jellemző, és nem tekinthető univerzálisnak vagy más nyelvekre általánosnak. A szó ezt a jelentést hordozza a nyelvészeti és a technológiai kontextusokban, és gyakran használatos a nyelvjárások, dialektusok vagy nyelvi családok vizsgálatában, illetve a szoftverlokalizációban.

A nyelvészeti értelemben a nyelvspecifikus elemek közé tartozik például a hangrendszer, a fonotaktika, a morfológiai szerkezetek és a tipikus mondatszerkesztés. Emellett a szókincsben előforduló idiomatikus kifejezések és a konkrét eset- vagy igei ragozási minták is gyakran nyelvspecifikusak. Ezek a jellemzők általában a vizsgált nyelv pontos leírását igénylik, és összevetésben más nyelvekkel érthetők meg a közös vagy eltérő mintázatok.

A technológiai és lokalizációs kontextusban a nyelvspecifikus erőforrások olyan elemeket jelentenek, amelyek a nyelv adott környezetéhez igazodnak: helyesírási és nyelvtani szabályok, szókincs- és lemmatizáló eszközök, dátum- és számformátumok, írásrendszerhez igazodó karakterkészlet, billentyűzetkiosztás, valamint a felhasználói felület fordítása és lokalizációs csomagok.

A nyelvspecifikusságot gyakran összevetik az univerzális vagy tipológiai megállapításokkal: sok jelenséget lehet általános szinten vizsgálni, de a részletek és a használat nyelvenként eltérhet. Ennek megfelelően a nyelvismeret és a technológiai megoldások gyakorlata mindkét szemléletet figyelembe veszi.