nyelvezetet

A nyelvezet fogalma a beszéd vagy írott szöveg stílusának összességét jelenti. A nyelvezet magában foglalja a választott szókincset, a mondatszerkezetet, a ritmust és a hangnemet, valamint a metaforák és egyéb retorikai eszközök használatát. Ezt a fogalmat a nyelvészetben és a művészeti kommunikációban egyaránt használják, hogy leírják, hogyan formálódik a szöveg és hogyan hat a befogadóra.

A nyelvezet közvetlenül kapcsolódik a közönséghez és a beszédhelyzethez: különböző regiszterek és stílusok léteznek. Például formális nyelvezetet alkalmaznak hivatalos közleményekben, tudományos írásokban vagy jogi dokumentumokban, míg köznyelvi vagy irodalmi nyelvezetet használhatunk szépirodalmi művekben és hétköznapi kommunikációban. A szakmai vagy technikai nyelvezet gyakran precíz terminológiát és rövidített kifejezéseket tartalmaz.

A nyelvezet kialakítása és elemzése a stilisztikában és retorikában zajlik. A hangsúly a szókincs, a mondatszerkezetek, az ismétlés, a hangsúly és a ritmus vizsgálatán van. Fontos tényezők a célközönség, a szöveg funkciója és a kommunikációs kontextus; a nyelvezet ennek megfelelően válik hatékonyabb vagy éppen megfelelően visszafogott.

Normatív és leíró megközelítések egyaránt vizsgálják: a nyelvezet nemcsak szabályokat követ, hanem jól érthető és célhoz igazodó megfogalmazást is jelent. A jó nyelvezet tehát világos, pontos és érthető, miközben megőrződik a szöveg egyéni hangja.

Lásd még: stilisztika, retorika, regiszter, nyelvhasználat.