normalizálásuk

A normalizálás olyan folyamat, amely során adatokat, rendszereket vagy tartalmakat egy egységes, összevethető formába hozunk. A normalizálásuk kifejezés pedig a több elemre kiterjedő normalizálási műveletet jelöli: olyan esetekben használják, amikor különböző részeket egy közös mércével kell összevetni vagy integrálni.

Gyakorlati alkalmazások közé tartozik több fő terület. Az adatbázis-normalizálás a redundancia és az anomáliák csökkentésére törekszik, gyakran a funkcionális függőségek alapján történő felbontást alkalmazva, 1NF-től akár 5NF-ig. Gépi tanulásban és adatok feldolgozásakor a normalizálás a jellemzők skálázását jelenti, például min-max vagy z-score módszerek alkalmazásával. Digitális média esetén a hang- vagy képanyagok normalizálása magában foglalhatja a hangnyomás vagy felbontás egységesítését (például hangosság- vagy pufferszintek, képpont-értékek 0–1 közé rendezése). Szöveg- vagy karakterkódolás terén pedig a Unicode normalizálás biztosít egységes reprezentációt a különböző írásmódok között (például NFC és NFD formák).

Eljárás és megfontolások: a célhoz igazított mérőszámok kiválasztása, adathalmozás vagy outlierek kezelése, és az interpretálhatóság megőrzése fontos szempont. A normalizálásuk során gyakran előfordul, hogy a skálázás vagy a formátumváltás bizonyos kontextusban veszteségeket vagy torzulásokat eredményezhet, ezért a módszerek kiválasztásakor figyelembe kell venni a felhasználási célt és az eredmények interpretálhatóságát.