nemzetköziesítés

Nemzetköziesítés, angolul internationalisation, olyan folyamat, amelynek során egy szervezet vagy ágazat tevékenységeit, kapacitásait és identitását úgy alakítják, hogy egyre inkább a nemzetközi környezetben érintett problémákhoz és lehetőségekhez igazodjanak. A nemzetköziesítés több szinten történik: stratégiai tervezésben, működésben és kapcsolati háló építésében.

Jellemző elemei közé tartozik a határokon átívelő mobilitás és munkamegosztás, a nemzetközi partnerségek kiépítése, a tudás- és technológiaáramlás, a külföldi piacokra való megnyitás, valamint a termékek és szolgáltatások globális hozzáférésének növelése. A digitális technológiák és a globalizáció gyorsítói révén a kulturális és gazdasági terek kapcsolatai intenzívebbek.

Az oktatásban például a nemzetköziesítés magában foglalja a hallgatók és dolgozók nemzetközi mobilitását, közös képzéseket és képzési programokat, angol nyelvű oktatást, nemzetközi akkreditációkat és nemzetközi kutatási projektek.

Előnyei közé tartozik a tudásmegosztás, a tehetségek bevonzása és a szervezet versenyképességének növelése; kihívások pedig a forrásigény, integrációs nehézségek, minőségbiztosítás, kulturális sokféleség kezelése és politikai kockázatok. A megközelítések közül kiemelkedik az úgynevezett nemzetköziesítés a saját országon belül (internationalisation at home) és a külföldön szerzett jelenlét, illetve intézményi stratégia és governance szükségletei.

Historikusan a globalizáció és a felsőoktatási reformok, például az Európai Bologna folyamat, elősegítették a fokozott mobilitást és a kompatibilis képzési rendszerek kialakulását. A gyakorlatban a nemzetköziesítés az üzleti életben, a közszférában és a kutatásban is jelen van, és célja, hogy a helyi szervezetek is bekapcsolódjanak a globális hálózatokba.