mítoszok

Mítoszok olyan közösségi történetek, amelyek a világ keletkezéséről, az istenek és hősök alakjáról, valamint a lét értelmének alapvető kérdéseiről mesélnek. Gyakran metaforikus nyelvet használnak, és céljuk gyakran nem a mágikus vagy valós részletek lexikoni feltárása, hanem a társadalom önértésének, identitásának és a világról alkotott szemléletének közvetítése.

Funkcióik közé tartozik a világmagyarázat adása, a hagyományok és rítusok igazolása, erkölcsi tanítások közvetítése, illetve a közösség kollektív emlékezetének megőrzése. Mítoszokat gyakran különféle típusokra bontják: eredetmítoszok a világról és az ott élő népekről szólnak, etiológiai mítoszok a hétköznapi jelenségek nevét vagy a szokások eredetét magyarázzák, teogonikus mítoszok pedig istenek családját és hatalmát mutatják be, míg hősmítoszok emberi erényeket vagy gyengeségeket, sorskérdéseket dolgoznak fel.

Közelítésükben a mítoszok megismeréséhez a kultúraközi párhuzamokkal és történeti kontextussal élnek: a görög, római vagy keleti misztériumok példái mellett a helyi népmesék és mondaköltészet közé is tartozhatnak, különösen amikor a történetek az identitás és a közösség történetiségét adják át. A modern mellett a mítoszok irodalomban, filmben és művészetben is tovább élnek, gyakran újraértelmezve és adaptálva.

Kutatása az antropológiában és a kultúratudományban zajlik: történetírás, nyelvi elemzés, és a mítoszok funkciójának vizsgálata segíti megérteni, hogyan formálják a közösségi tudatot és cselekvést.