értelmének

Értelmének a magyar nyelvben az értelem szó genitív (birtokos) formája, amelyet az értelem fogalmának vagy annak birtoklásának kifejezésére használnak. Az értelem, illetve így értelemhez kapcsolódó jelentések az ész-, a megértés- vagy a észjárás kifejezését ölelik fel. Gyakori értelmezések közé tartozik a racionalitás vagy a józan ész képessége, de a szó a beszélt nyelvben gyakran a valaminek a jelentésére, értelmére is utalhat.

Etymológia szinten az értelem a érteni ige törzséből és az -lem/-elem képzőből eredő alak, amely absztrakt fogalmat nevez meg. A szót főként a gondolkodás és a jelentés összefüggésében használják. A formája, értele­mének, a birtokos viszonyt jelzi: például értelemének korlátai alatt annak intellektuális határait értjük; értelembe véve pedig más személyközi vagy tárgyi viszonyokban is előfordulhat.

Használatával kapcsolatosan a hétköznapi nyelvben az értelem és értelmes/értelmetlen párokban gyakori a szóhasználat. Az értelemmel kapcsolatos kifejezések között szerepelnek a közérthetőség, a megfontoltság és a racionalitás értelmezései. A filozófiai vagy irodalmi szövegekben az értelem a kognitív képességek, a fogalomalkotás és a számítás képességének megnevezése; gyakran szemben állhat az érzelmekkel vagy a vágyakkal, mint a gondolkodás és az akarat különböző húzásai.

Összefoglalva, értelemének formája a birtokos értelem kifejezésére szolgál, és a szövegkörnyezettől függően a jelentés/értelmet vagy a racionalitást jelölheti.