méltány

A méltány egy magyar főnév, amely a megítélés értelemben vett mérséklését és értékelését, a körülmények figyelembevételét, illetve a fontosság szerinti becslést jelöli. A kifejezés magatartást vagy szemléletet ír le, amely során valamit vagy valakit a méltó értelemben vett érdemei vagy körülményei szerint értékelnek, vagy amikor döntéseknél a kiegyensúlyozott megfontolást alkalmazzák.

Etimológia: A szó a méltó 'worthy' melléknévből származik, a -ány képzővel; rokon az ige méltányolni és az 'méltányos' szóval. A mai nyelvben a 'méltány' önálló főnévként viszonylag ritka, inkább történeti vagy szakkifejezésekben fordul elő.

Használat: A fogalom elsősorban jogi, közigazgatási vagy etikai szövegekben fordul elő, ahol a méltányos (fair, reasonable) elv jegyében a döntések meghatározó tényezőinek figyelembevételéről beszélnek. Gyakoribbak a méltányosság (fairness, reasonableness), a méltányolás (valuation, appreciation) és a méltányos (fair) kifejezések. A méltány értelmezhető úgy, mint a "méltó értékelés" vagy a "megfelelő mérlegelés" folyamata, amely során a megközelítést a részletek és körülmények alakítják.

Példamondatok: A bíró a körülményeket figyelembe véve méltányolta az igényt. A méltányosság elve szerint minden érintett helyzetét figyelembe kell venni.

Lásd még: méltányosság, méltányolás, méltányos.